HP Private Beta Cloud

Ahogy már egy előbbi bejegyzésben is írtam elkezdtem VPS szolgáltatásokat tesztelni. A most következőkben is erről lesz szó, azonban itt már nem vServer alapú izolációs megoldást, hanem egy manapság egyre divatosabbnak számító felhőt (Cloud Computing) vizsgáltam. Egész konkrétan a HP Private Beta Cloud szolgáltatását.

A szolgáltatáshoz hozzáférést egyéni elbírálásos alapon lehetett szerezni, ahol többek közt azt is meg kellett adni, hogy mire szeretném használni a szolgáltatást. Az igénylésemet késő délután adtam le, majd másnap délelőtt már az elfogadásról szóló e-mail várt a postafiókomban. Sajnos egy kollégám már nem volt ennyire szerencsés, őt csak több hét és egy telefonos elbeszélgetés után hagyták jóvá.

Egy rövid regisztrációt (név, cím, telefonszám, bankkártya adatok, stb. megadása) követően azonnal meg is jelent a webes menedzsment felület. Kicsit furcsálltam, hogy mért kérnek bankkártya adatokat, ha a teszt periódus alatt a szolgáltatást ingyen lehet használni (korlátozásokkal és valamelyest szűrt felhasználói táborral). A magyarázat szerint a későbbiek folyamán bevezetésre kerülő fizetés miatt kérik be már az ingyenes tesztidőszak alatt is a tesztelőktől, addig azonban terhelés nem történik.

A menedzsment felületen két szolgáltatás típus közül lehet választani (HP Cloud Compute és Object Store), melyeket külön-külön (és zónánként) aktiválni kell a használatuk előtt. Engem elsősorban a Cloud Compute érdekelt, így a továbbiakban most is csak azzal foglalkozom.

A Cloud Compute két független zónát tartalmaz (az-1.region-a.geo-1, az-2.region-a.geo-1), melyekre azonos, de külön számolt kvótázási rendszer érvényes a teszt alatt. Ez a rendszer kezdetben csak egy kérésnek tűnt, hogy ne hozzunk létre ötnél (?) több virtuális gépet (úgynevezett instance-t), illetve ne használjunk összesen ~960GB-nál több perzisztens tárat, ezt azonban később lecsökkentették és a korlátozások érzékelhetően valós, hard limitek lettek. Ennek következtében jelenleg a kezdeti tártelületnek már csak körülbelül a felét, ~480GB-ot lehet zónánként felhasználni, miközben a 8 CPU és 32 GB RAM (standard.2xlarge instance típus) is lecsökkent 4 CPU és 16 GB-ra (standard.xlarge instance típus). Ezek természetesen csak az elérhető legnagyobb instance típusok, ezeknél több kissebb is rendelkezésre áll, melyek felsorolásától itt most eltekintek.

A "telepíthető" operációs rendszerek közt CentOS, Ubuntu (négy különböző verzió) és egy Debian szerepel, melyek közül én az Ubuntu Oneiric 11.10 Server 64-bit verziót választottam a próbálkozásaimhoz.

A support kapcsán lényeges, hogy az előbbi kvótamódosításról jó időben többször is küldtek hírlevelet, melyben a felhasználókat tájékoztatták, hogy amennyiben a megadott határidőig nem csökkentik az erőforráshasználatukat a megadott szint alá, abban az esetben törlésekre számíthatnak. Ezt az eljárást teljesen felhasználóbarátnak éreztem, azonban kicsit sérelmeztem, hogy az instance típusokat nem lehet "röptében" módosítani, azt csak a példány létrehozásakor lehet megadni (ellenben az Amazon Elastic Compute Cloudal, de erről majd egy későbbi bejegyzésben tervezek írni). Hasonló nem módosítható attribútum még a Security Group (tűzfal) is.

A terméktámogatás kapcsán megemlítendőnek tartom még, hogy van on-line chat és ticket rendszer is, melyekből az utóbbit többször is sikerült egy-egy kérdéssel igénybe venni és minden alkalommal gyors és segítőkész választ kaptam. Egyedüli megoldhatatlannak tűnő probléma az volt, mikor az egyik instanceról sikeresen kizártam magam, mert konzolos hozzáférést (nem ssh) nem tudnak nyújtani.

Komoly pozitívumként értékeltem, hogy a szolgáltatás meglehetősen távoli fizikai elhelyezkedésének ellenére is megfelelő sávszélességgel rendelkezik hazánk felé is, így ezzel kapcsolatban a már említett Alvotec VPS-hez hasonlókat paramétereket tapasztaltam.

Érdekes (és néha gond is) volt számomra a FireFox beépülőmodulként kiadott adminisztrációs felület (Hydrafox), melyen keresztül a webes menedzsment felületnél jóval tágabb konfigurációs lehetőségek adódnak (pl. tűzfal szabályok és publikus IP címek --- minden instance pontosan egy privát és maximum egy publikus IP címet birtokolhat). Kicsit furcsának találtam, hogy a kiegészítő telepítő leírása a több elérhető  verzióból pontosan egy köztest jelölt meg mint egyedüli működőt. Érdemes lenne megvizsgálni kicsit a kiegészítő által használt API-t, hogy az használható-e más cloud menedzsment alkalamzások segítségével is, erre azonban eddig nem tértem ki.

Negatívumként értékeltem a reverse DNS hiányát, bár az eddigi használat során komolyabb igényem nem is volt rá, így ezt nem éreztem igazán problémának (különösen ha figyelembe veszem az ingyenességet). Elsőre elég megtévesztőnek éreztem, hogy az instance-ok vezérlésére csak két (Reboot server, Terminate) gomb áll rendelkezésre, melyek közül a "Terminate" nem csak leállítja a gép futását, hanem az összes adatával együtt törli is azt. Itt vajon mért nincs egy "Stop" gomb? Néha lehet jól tudna jönni.

Az irányú kérdésemre, hogy előreláthatólag meddig tart a Private Beta periódus és ezzel együtt a díjmentes időszak a support csak annyit írt, hogy addig, amég minden hibát kijavítanak, ha pedig ez bekövetkezik kiadnak egy közleményt, ami tartalmazni fogja az adatok mentésére vonatkozó esetleges instrukciókat is.

Összességében nekem kifejezetten pozitív tapasztalatokat adott a HP Private Beta Cloud szolgáltatás. Megbízható, gyors, korrekt támogatás. Kétszer volt pár óra karbantartás (erről sajnos csak weben lehetett megfelelően tájékozódni, e-mail nem küldtek), ezt leszámítva viszont 100%-os rendelkezésreállást tapasztaltam, így több webalkalmazást és weboldalt hosszabb-rövidebb távra átköltöztettem a HP-hoz.

Frissítés: Egy 2012. áprilisi 10.-i e-mailben érkezett közlemény szerint végetér a Private Beta periódus és Public Beta-ra vált, melyet május 10-től a fizetőssé válás követ, így publikusak lettek az árak is.